Munkáim

Nem tudom, gyerekek, válságban vagyok. Tulajdonképp most vallottam be magamnak, miért is nem írogatok sokat... mert alapból nem vagyok megelégedve ezzel az oldallal. Valahogy nem való nekem a blogolás... ki tudja, lehet később már megint visszatér az eszem:)

Más hír, hogy a rajztanár (is) elkezdett nyaggatni, hogy csináljak egy blogot, ahol meg tudja nézni a munkáimat. Bár nekem van blogom, kénytelen vagyok készíteni egy újat, mert 1. nem akarom, hogy a tanáraim a blogom olvassák, 2. ezen a blogon túl sok lenne a "más" dolog. Szívem szerint a "worksofbrex" címet adnám neki, de mivel a blogolós felhasználónevemet is kezdem ellenszenvesnek találni, és senki sem tudná megjegyezni a barátaim és tanáraim(először írom ezt a két szót ugyanabba a mondatba) közül. Egyelőre a gulyasbeni.freeblog.hu címen fog futni az egész, ez a nevem, és nem fogom angol dumákkal szépíteni. Egyelőre.

Persze még írok ide is, arról, mi történik velem:) De a projecteim(volt már sok), képeim(na ebből még több), írásaim, oda fognak felkerülni.

És nem, nem utálom magamat, nehogy azt higgyétek:)

Novella

Hmm, írtam egy horrororisztikus novellát. Jelenleg apámnál vagyok, és még javítgatnom is kell rajta, mert írtam bele néhány furcsa kifejezést. Majd ha hazaérek, véglegesen átjavítom, befejezem, és itt is fenn lesz:D De ne számítsatok néhány oldalnál hosszabb irományra.

 Ja, és most egy kis reklám. Egy amatőr programozó készít egy böngészős stratégiai játékot, amely hasonló a Travianhoz és a Heroes4-hez. Oda rajzoltam néhány épületmodellt, gondolom, reklámozom az oldalt:) Ja, hogy mi a neve? Realhirróz.

Így utólag elgondolva kurva jó lenne megtanulni programozni. De valahogy tökömnek nincs kedve megtanulni könyvből, pedig a C++ könyvecske még mindig itt porosodik a polcomon. Ebben az évben meg lesz az előrehozott infő alap érettségi, következő évben pedig keresnem kell a suliban 5 valakit, aki emelt szinten akarná tanulni az informatikát... nem lesz könnyű feladat, megjegyzem, a sulimban még nem volt erre példa. De akárhogy is lesz, jövő évben nekidarálom magam a programozási nyelveknek.

Ideges

Nem a legrosszabb napom, de az a napom volt a mai, amelyiken a legidegesebb voltam. Az iskolában nem történt semmi borzalmas, sőt, kifejezetten jó napom volt, de nem elég jó, hogy megszépítse a későbbieket. Még nem is sejtettem, hogy mi várhat rám, mikor az iskolai könyvtárban haverom őrült módon mutogatta a faluit Travianon, és én hiába mondtam neki, hogy ez mind szép és jó, de én ma még nem ettem, és elindulnék kajolni, ő valahogy ottmarasztott engem. Fingom nincs, hogyan sikerült. Mikor elhúztam a csíkot, elmentem egy étterembe, de egy normális kajához képest az árak túl magasak voltak. A városban azért voltam, mert haverokkal egy M.A.G.U.S.-t beszéltünk meg. Persze az illetőnek az utolsó pillanatban kellett lemondani az egészet, munka miatt. Nem hibáztatom, tényleg, előbb a munka, aztán a szórakozás. De miért mindig az utolsó pillanatban? Olyan érzés, mintha rászednének, pedig megbízok a lányban(igen, ő lány, miért, minek mondtam?).Eddig nem okozott gondot, hogy programok lettek lemondva a legvégső pillanatban, de most, hogy 3 órát semmittevéssel vertem el a városban, plusz 2000 forintot dobtam ki egy drága, de finom ebédért... mivel ebéd közben vettem észre, hogy innivalóm sincs, így még az is hozzájött.

Vörös fejjel telefonáltam anyumnak, aki sajnos nem tudott hazahozni. Miközben beszéltem, láttam, hogy a 8/A busz, ami pont hazavinne, előttem megy el. Na, gondolom, ma már úgy is olyan szar napom volt, ezt a buszt már elérem, nem pocséklok több időt a városban. Bár a busz elment előttem, olyan fél-egy kilométert kerül egy buszmegállóig, amit énfél kilométer alatt meg tudtam tenni. Nosza, teli könyves táskával, tesicuccal, edzőcuccal, kabáttal magamon elkezdtem futni az egyre naposabb időben. Persze arra nem gondoltam, hogy ha lekésem a buszom, sokkal szarabbá válik a napom... és az lett. Miután hazaértem, rájöttem, hogy egy másik haverom titkolódzik előttem, egyértelműen, és ez totálisan felbaszott. És vajon még mi vár rám?

Mindegy, holnap egri jubileumi dojo-buli, ahol kitombolom magamat. Remélem, nem cseszi el semmi...

Rossz játékomés jó nyaram

FreddyD, a  hírhedt Rossz Pc Játékok Sorozat készítője feltelepítette azt a játékot, amit anno küldtem neki. Hogy mi az a játék, és mi várható valószínűleg, a részben, ha berakja a sorozatba a játékról készített videót...? Nem lövöm le a poént, de valószínűleg "goulash"-ként fog megemlíteni, mivel így mutatkoztam be utóbbi leveleimben. Ezt csak úgy elmondtam:)

De ha már blogolásnál tartunk, mi is történt a nyáron? Igen, a nyáron, augusztusban tán nem is írtam... Pedig abban az egy hónapban volt minden, ami az azelőtti két hónapban nem. Ezek közül a midennapi és kevésbé mindennapi történeteket kihagyom, kezdem inkább a neccesebbekkel;)

Felnémet. Eger külvárosa.  Az utolsó pillanatban hínak el sátorozni, persze igent mondok. Néhány óra után, mikor már úgy gondoltam, olyan jó a hangulat, hogy éjszakára is maradok, hazafutottam hálózsákért, amelyben kicsempésztem nem kevés nem alkoholmentes italt. Visszaérve már volt tűz, csak mellékesen megjegyzem. Már azon voltunk, hogy elvisszük és felvágjuk gyújtósnak a 100 méterrel arrébb álló, már körülbelül 15 éve vadászt nem látott vadászlest(igen, b*zdmeg, négyen ki tudtuk emelni a földből), na de azért az mégis parasztság lett volna. A sátorozásban amugy nem volt sok különlegesség, inkább megmaradtam nyugodtnak. Ezt ebben a mondatban meg is cáfolom, hisz haverommal "véletlenül" kettétörtünk egy felállított sátrat, pedig csak ki akartuk rázni a bent levőket. 

5 óra múlva. Olyan hajnal három volt, 2 sátor romokban hevert a földön, a tábortűz széthordva, üvegek szerteszét. A hátizsákomról, amit tökéletes állapotban vittem ki, már nem is beszélek. Ahogy elnéztem, néhány ott levőhöz képest egész józan tudtam maradni. Egyik haverom indult haza. Ekkor a szomszédom, aki szintúgy ott volt, rákezdte a kifogások sorát, hogy másnap indulnak Pestre, reggel hétkor(igazán, ennél jobb kifogást is kitalálhatott volna). Végignéztem magunkon. Itt már nem alszok, gondoltam(mellesleg csomó időt töltöttem a hold bármulásával, istenem, szélsebesen suhant, kár, hogy nem láttátok). Indítottam én is haza. A kapu előtt eszméltem rá, hogy én ugyan nem hoztam magammal kulcsot. Namármost, nem lett volna túl kedves dolog hajnal háromkor csengetni és felverni szüleimet. Mivel szomszédom is hazaindított, úgy gondoltam, nem megyek vissza a sátorokhoz, fenn alszok nála. Úgy is lett.

"ITT VANNAK! MEGVANNAK!"
Mi, hol? - kérdeztem magamtól, miközben reggel kilenc körül a szomszédom nővére ordított a pofámba nem kis hangerővel. Néhány másodperc alatt éberebb voltam, mint bármikor. A lány elmondta, hogy a kint maradt sátorozók hazahozták a sátrat, csengettek, és mondták: Hoztuk haza Dávidnak(szomszédom) a sátrát. Na, akkor a nagymama kiverte a balhét, és áttelefonálta egész Felnémetet, hogy nem láttak-e minket, mivel az utolsó dolga lett volna benézni a szobába, megnézni, ott vagyunk-e. A probléma abból adódott, hogy én sem voltam lenn a mi házunkban, így anyum se tudta, hova a fenébe tűnhettem. Az ismerősök átkutatták a mezőt, és minden lehetséges baráthoz elmentek megnézni, ott aludtunk-e. Mire Dávid testvére felébredt, már egész Felnémet(jó, nem az egész...) fel-alá járkált, minket keresett. Na, az már kissé durva volt. Persze Vivi(szomszédom nővére) rögtön benézett haverom szobájába, ahol mindketten aludtunk. Na csak ezután jött az ordibálás a szomszéd nagymama jóvoltából, hogy mégis mi a farkam képzelünk magunkról... az már csak ráadás, hogy mivel nem akartam szemetelni, hazahoztam az üres kicsempészett, kiivott üvegeket, és ezt anyum meg is találta, miután a földre tettem hátizsákom maradványait.

Lesz

Találtam netet!

Találtam netet!

Na jó, nincs sok időm, így a nagy kalandokat, amik meg se történtek, nem tudom elmondani. Mindenesetre sokat asztaliteniszezek, olvasok is(a Battle Royale-t kiolvastam 3 nap alatt, a Legyek Urával most végzek... majd összehasonlítom). Na indulok is, csá... 

Kalocsa

Megyünk Kalocsára, 1-2 hétre. Tehát az elkövetkezendő időben nem lesz nagyon rendszeres a blog...

Am. olvasom a Battle Royale-t. Csak ennyi. 

Itthon

Megjöttem, bazzeg!

Am jó volt az edzőtábor. A végére össze is lehetett állítani a top10 röhögőgörcsös beszólásokat, amik persze helyzetekből adódtak, de egy csapásból divattá váltak egy egész tábor számára. Tényleg jó volt, hogy minden nap hajnalig görnyedtünk röhögve, bár nekem meg volt az ára(értsd: gyógyszert elfelejtettem bevenni, másnak egész nap fájt a fejem, az allergia miatt vörös volt a szemem és kibaszottul csípett. Ekkor valamiért(gondolom kimerültség)hosszú, 2 órás depresszióba estem, de egy jó kis lelki fröccs után(ezért is hálálkodom)röhöghettem tovább még 2 napig). Az edzők rendeztek egy kis gólyatáborhoz hasonlító szivatást, ami inkább csak akadályverseny lett(szerencse, hah), természetesen nyertünk, és az összevissza ugráló emberek között kiáltottam el magam: "Tömegverekedés", és kezdtem el rugdosni mindenkit, úgy heccból, míg be nem zúztam a lábam egy oszlopba, amitől persze kimaradt 2 nap edzés. Vót tábortűz, döglés, és persze a szokásos vidám hangulat, pia meg nem(basszameg, egész Zamárdiban a legszebb kocsma a tábori büfé volt...), azt barátomék a Coca Cola Beach-en pótolják be, én inkább hazatértem, és csak alvásra vágyom. Technot hallgatok, rohadt élet, olyan jó. Nem hittem, hogy valaha is ezt fogom mondani. Időtöltésem rubikkockával telik(vagyis telt, és fog, a táborban megismerkedtem vele, és irtó jó szórakozás reálosoknak, mint én), blogok és fórumok nézegetésével, alvással. Azt hiszem itt be is fejezem, a topten beszólásokat még elismétlem egyszer magamban, aztán nyugovóra térek(EB döntőre vasárnap este még fel akarok kelni). Üdv.

Ja, és volt dzso-s, goken-es edzés, valamint pusztakezes. Ezt nem akartam japánul leírni, még elbasznám.

Never never stop stop, never never stop stop... ez a zene nem megy ki a fejemből... 

Edzőtábor

Holnap edzőtáborba megyek, tehát nem fogok írni egy darabig. De higgyétek el, észre se fogjátok venni!;) 

Költözünk!

Visszaköltöztünk oda, ahonnan jöttünk. Már ne tessék félreérteni,  3 éve a nagy rezsi miatt áttelepedtünk Eger belvárosába, Felnémet annak a részéről, amelyet bizony mondhatnám a legszebb helynek, ahol eddig laktunk. De a lakbérrel mindig gond van, mégha jó ismerősnek is fizetjük: A házat eladják, megint költözünk, vissza Felnémetre. A rezsit csökkentették, tehát, míg nem találunk megvevendő házat(valószínűleg egy Eger melleti településen, Andornaktáj/lyán), itt lakozunk. Jött a UPC is, meg még jönni is fog, de van net, életem ezzel újra értelmet nyert(na jó... ekkora paraszt azért ne legyek magammal), tehát kúl.